A méretvétel

Jó napot, jó napot, Zsófi vagyok! Heló, Mindenkinek!
Köszönöm a látogatást!

Először is a zokni nem más, mint egy (közepén picit bővülő) cső. Ennek a csőnek egyetlen nyílása van a végén, a többit a kötés közben, vagy a végén trükkösen lezárjuk. Ha csupán egy téglalapot kötünk, az oldalát összevarrjuk és az orrát összehúzzuk is tökéletes zoknit kapunk: régen elég gyakori megoldása volt a nájlon zokniknak.


Ebben a tekintetben tehát tök mindegy, hogy az orra felől vagy a teteje felől kezdjük el kötni. Az orra felől annyi előnye van, hogy azonnal fel lehet próbálni a zoknit - elég bő/szűk/rövid/hosszú, valamint a fonalakkal is jobban lehet gazdálkodni. A teteje felől az az előnye, hogy a szára kellően rugalmas lehet.  Ez ugyanis elég kényes pontja a kézi kötött zokninak. A fonalak általában rugalmasak, de ez mégsem vetekszik az elasztánnal, latexszel kevert bolti zokni rugalmasságával - az én tapasztalataim szerint. Ezt a problémát egyébként meg lehet szüntetni, ugyanis elasztánt (gumicérnát) árulnak, a kötéshez való nagyon vékony (egy cérnagurigán 200 m van) és átlátszó.

A méretvételhez a legegyszerűbb, ha a zokni viselőjének körberajzoljuk a talpát és a lábszárát (főleg hosszú zokniknál nem árt).

A képeken két sablon látható. Természetesen újrahasznosított papír mind a kettő. A képeken jól látszanak a zokni-tervek is. Mind a kettőn látszik egy-egy háromszög a sarokrésznél. A nagyobbik sablonján látszanak az egyes részek arányai is.

Ennek megfelelően a következő testrészeket kell lemérni: a lábfej hossza és kerülete, a saroktól kiindulva a láb kerülete (a háromszög magassága szerint), a boka kerülete, (hosszú zoknik, harisnyák esetében) a lábszár kerülete és hossza, a térd kerülete és a comb kerülete és hossza. Ezek a méretek már mutatják a kötés menetét is.

Ha nem tudunk sablont készíteni (mert például ajándékba készül a zokni), a bokazoknikhoz egy kis segítség:

 Forrás: saját gyűjtés

A mérettáblában a hossz az a talp hossza. A kötés során érdemes azt figyelembe venni, hogy a kész kötött-zokni nyúlik, tehát pár centivel rövidebbre célszerű elkészíteni. Mivel ez a táblázat a standardizált méreteken alapszik, az egyedi különbségeket nem veszi figyelembe!

A kötéspróbáról: simakötéssel készül (mindig), kb. 30-40 szemből és legalább 10 centit kötünk, majd lemérjük a szélességet és megszámoljuk a sorok számát. A saját tapasztalatom az, hogy egyedül a szélességnek van jelentősége (minden kötésnél), a hosszúság az nem mérvadó sosem (a kötőtű átmérőjénél olyan 10%-nyival több - ez a kötésünk lazaságától függ!) és a kötés során könnyedén változtatható. A szélességből kapjuk meg a szemszámokat: a megfelelő kerületet szorozzuk a kötéspróba szemszámával és elosztjuk a kötéspróba centiméterben kapott szélességével. Pl. 38/39 méret estén, ha a kötéspróbában 30 szem=10 cm: 20*30/10=60 szem a lábfej kerülete.

A folytatásban az orr készítés következik.

Ez a minta szabadon felhasználható, amennyiben szeretnéd megosztani, arra kérlek a blogom nevével és linkjével tedd meg!

Várlak legközelebb is, addig is köss, alkoss, gyarapíts és fényre derül a napod!

Üdv: Zsófi

Megjegyzések