Gyapjúfestés növényekkel

Jó napot, jó napot, Zsófi vagyok! Heló, Mindenkinek!
Köszönöm a látogatást!

Egy olyan módszert alkalmazok, aminek a magyar leírása fájdalmasan hiányzik a magyar leírásokból (a könyvekből is!) Hidegen. Nekem nincs a főzőshöz érzékem, nekem biza összeállnak a gyapjúszálak, amit ezzel a 300 méteres fonallal semmiképpen nem kockáztatnék! Szerencsére, nem kell enyhén bugyogó vízben főzőcskézni, mert hideg vízben is pont olyan jól lehet gyapjút festeni; csak nem egy óra az elkészítési idő, hanem napok.

A gyapjúfestés jól behatárolható szakaszokra bontható: előkészítés, áztatás a festőlében (maga a festés), öblítés és szárítás. A nap maga is "festőnövény", a szárításkor erre ügyelni kell, majd később a mosáskor, öblítéskor is vigyázni kell a mosószerek kémhatásaira: a savas, lúgos hatások ilyenkor is módosíthatnak a színeken! Ezért ajánlják a sima emberi hajra való samponokat a gyapjúmosáshoz.

1. szakasz: az előkészítés.

A gyapjút kimossuk mosogatószeres vízben. Nem kell nagy dörzsöléses, mozgatásos módszerre gondolni: áztatunk! De ezt sokáig. Az a cél, hogy a gyapjúzsírt eltávolítsuk az anyagból, erre szolgál a mosogatószer és emiatt nem kell semmit csinálni, csak engedni egy kád vizet és benne hagyni minimum 1-2 órára a motringokat. Ha letelt, akkor tiszta vízzel kiöblítjük a gyapjút, míg ki nem mosódik minden mosogatószer.

Másrészt pedig a festéket is el kell készítenünk.
Gyűjtünk hozzá ezt-azt. Boltban is vehetünk: színes fűszereket, teafüveket például.
Ezután ezekből ki kell nyernünk a festőanyagokat. Én a főzést választottam: veszek egy kislábosnyi növényt, vízzel felöntöm és elkezdem főzni. Addig főzöm, míg nem tetszik a színe. A színeken savakkal változtathatunk. A legbarátságosabb módszerek: az ecet, a rozsdás (fontos!) vasszögek, drótok, valamint a rézérmék. Ezeket belerakhatjuk főzéskor is, de később is, akár a festőleves festés utáni öblítéskor is.
És innentől kezdve nincs recept. Lehet kotyvasztani, kísérletezni.

A kotyvasztásról nincs képem (undi: tele van az edény szétfőtt levéllel),
de az edény így néz ki utána.
Érdemes külön edényeket használni a festéshez. A csersav nem annyira egészséges.

2. szakasz: a festés.

Mivel a befőzési szezon végeztével szereztem be a kellékeket, nem találtam nagy befőttes üvegeket a festéshez, maradtam a közepes műanyag dobozoknál. Ha valakinek van nagy üvege, ezek jobbak! (Nem színeződtek el, azóta is használom ezeket tárolásra.)

Annyi a feladat, hogy belerakjuk a tartóinkba a fonalat is és a festőanyagokat is (leszűrve, gézbe kötve a színezőket) és úgy hagyjuk. Ha savas közeg van a dobozban (ecet, a szögek, vagy a réz miatt), akkor gyorsabban befestődik a fonál, ha nincs ilyesmi, akkor lassabban. Érdemes addig az edényben tartani a fonalat, míg a víz színe átlátszóvá nem válik, de kb egy hét után kivehető már. (A napon festős módszerrel akár tovább kell benne tartani. ennél nem kell főzni semmit, csak üvegbe rétegelni a színezőanyagot és a fonalat, felönteni vízzel s kirakni a napra, majd várni. A nap minden mást megold. Én ezt még nem próbáltam és most sem fogom: ez egy nyári tevékenység.)

Ez már jó!

3. szakasz: az öblítés és a szárítás.

Ha nem akarunk a színen változtatni, akkor tiszta vízben kiöblítjük és megszárítjuk árnyékos, szellős helyen. Ezután feltekerjük gombolyagba.
A lúgokkal minden színből mást csalhatunk ki, de általában világosabbak lesznek a színek. Savakkal sötétíthetjük, árnyalhatjuk a színeket. Ezek ökölszabályok, minden növényi-festék másképp reagál! A rézérmékkel zöldeket festhetünk.

És, ha megszáradtak, akkor fogunk egy fakanalat,
egy 30-50 centis farkat hagyva szépen köré tekerjük a fonalat.
Így pedig egy szorosan feltekert gombolyagot kapunk, 
ami nem fog elgurulni, mert ki tudjuk húzni a szálat középről.
És felcímkézzük. 

A kék problematikáról is hadd írjak. Nekem eddig csak bolti festőanyaggal, tojásfestékkel (folyékony festék, húsvétkor veszek mindig egy csomót) sikerült kékre festeni. Tulajdonképpen a piros is ilyen, mert céklát használok. A réz nem igazán kékre színez, hanem türkizre. Ami nagyon szép árnyalatú, egyébként. Sajnos a lilakáposzta inkább lakmuszpapírnak jó: a kék-, lila színű rózsaszínű lesz, ha véletlenül sav éri - hiába dolgozna vele az ember, fixálni nem tudja. 

A feketéről kiderítettem, hogy a makk valóban alkalmas erre. Ki is próbáltam: ha van pác (savat szoktam használni) és valamilyen indító (vasszög konkrétan), akkor egész antracit, amúgy sötétbarna. De azért messze van a feketétől. A vasszögek más sötétebbre festő növényeknél is segítenek még sötétebbre festeni. 

Várlak legközelebb is, addig is köss, alkoss, gyarapíts és fényre derül a napod!

Üdv: Zsófi