Ókori ruha

Az anyagot az IKEÁ-ban vettem: tiszta lenvászon. Nem a legfinomabb, de nincs keverve (csak szennyezve.) A színe szürke.

Az ókori anyagok finomabbak voltak és valószínűsíthetően méretre szőtték a késöbbiekben összeöltött anyagokat. Mivel ez a 140-150 cm széles anyagok korában nem lehetséges, szőni pedig nem igazán szeretnék, az első feladat az volt, hogy szálán elvágjam az összes anyagdarabot. Az első feladat a ferdén kapott szélek kiegyenesítése volt.

A korábban már beavatott anyagok szélein szépen kihuzigáltam a kilógó szálakat

Kicsit bevágtam a szélén a szövetet, könnyebb volt kihúzni a cérnaszálakat.

Ennyi maradt: a felső kupacot megtartottam, az alsót komposztáltam: a lenvászon alkalmas erre is!

A szélek letisztázása után a szabásvonalak mentén is kihuzigáltam 2-3 cérnaszálat és itt vágtam egyenesre az anyagot.

Szépen egyenesen!

Igyekeztem takarékosan szabni. A szabásminta "készítése" nagyon egyszerű volt: kiválasztottam a hosszát a ruhának. Ezt levágtam. Az anyagot magamra tekertem és a megfelelő szélességnél levágtam az alsó darabot.

A felső két pánthoz a maradékot megfeleztem. Később kiderült, ez hiba volt, egyszerűen le kellett volna mérnem, mennyire lesz szükség a pánthoz. Nagyjából 10 centivel rövidebb lett végül.

A kiszabott ruha.

Minden darabot duplán visszahajtottam.

Aztán egyszerű átöltésekkel levarrtam. Ennél a pontnál jött képbe a sok "mentett" cérna a szövetből. Gyakorlatilag tavaly óta gondolkoztam azon, hogyan és miként szerezzek megfelelő len cérnát a varráshoz. Mikor elkezdtem a szélek tisztázását azonnal világossá vált, hogy ami kijön, pontosan az, amire szükségem van. Kicsit ugyan szakadékonyabb, mintha "igazi" cérnát veszek, de a viaszozás segít ezen is.

Dupla szállal dolgoztam.

Mikor elkészült minden darab, összeöltöttem. 

Gyakorlatilag ugyanazt az egy öltést használtam. 

Érdekességképpen leírom: először hegyes tűt használtam, de nagyon kényelmetlen volt. Így előszedtem egy vékonyabb merkelőtűmet és azzal folytattam és sokkal, de sokkal gyorsabb és könnyebb volt ezt a tompa hegyű tűt használni. Jobban csúszott, nem akadt meg folyamatosan az anyagban.

A következő sorrendben varrtam meg: először a hosszú törzset. Végigvarrtam.

Ezután a vállrészt. Első körben csak rágombostűztem, hogy megnézzem, miként illesszem rá: középen érjenek össze a pántok, a hónaljban, vagy sehol. A tükörképem akkor tetszett, mikor hónaljban értek össze, de a pántok hosszán jelentősen módosítani kellett! 

Közeli kép az ujjánál

Az első alkalom után kiderült, hogy a csőruhában csak felhúzott szoknyával tudok menni, tehát fel kell sliccelni (vagy hozhatok rabszolgákat, akik mozgatnak.) Térdmagasságban vágtam fel, így tökéletes, még táncolni is tudok benne.

Utólag nem annyira szép, de ez van...

Tadamm!

És akkor egyiptomi módi szerint:

Mint látható, nem ér össze elől, ahogy a Tut királyi hagyatékból származó összeért. A következő ruhánál sikerült ezt kiküszöbölni, de az egy másik sztori.